A keresztény lelki formálódás az a folyamat, amelynek során a Lélek Krisztus képmására formál, és eltölt az Isten és a világ iránti szeretettel.

Isten arra hív, hogy Jézushoz hasonlóvá váljunk. Jézus azt mondja: "Azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."* Ezt a bővölködő életet annak során tapasztaljuk meg – itt és most – ahogyan sóvárgásaink, jellemünk, értelmünk és kapcsolataink egyre inkább hasonlóvá válnak Jézuséhoz. Ez az egész életen át bennünk és közöttünk tartó formálódás szüntelenül Isten Lelkének ajándéka. Arra hívattunk, hogy Jézus hasonlatosságára újuljunk meg, de nem mindig éljük meg ezt az elhívást a maga teljességében. Időnként megelégszünk azzal, hogy keresztényként ismerjenek minket, anélkül, hogy tudatosan részt vennénk a Szentlélek bennünk végzett munkájában. Máskor arra vágyunk, hogy új életünk legyen, amelyben Jézussal járt utunkon növekedni tudunk, amihez azonban segítségre és bátorításra van szükségünk. Ezért arra köteleztük el magunkat, hogy szenvedélyesen keressük és örömmel fogadjuk Isten kegyelmét ahhoz, hogy minél teljesebb mértékben Jézus Krisztus képmására formálódhassunk.

Jn 7:37–39

*Jn 10:10

Rm 8:29

1Kor 11:1

1Kor 15:49

2Kor 3:17–18

2Kor 4:16–18

2Kor 5:16–21

Gal 4:19

Ef 1:3

Ef 3:16–19

1Jn 3:2

1Jn 4:17

Mivel Krisztusban és az általa hirdetett országban gyökerezünk, fokozatosan átalakulunk. Jézus minden élet és a történelem középpontja, a teremtés forrása és célja. Isten olyanná formálta a világegyetemet, amelyben Jézus Krisztus szeretete és élete áradhat. Mivel isteni képmásra teremtettünk, megvan a képességünk arra, hogy elfogadjuk és továbbadjuk ezt a szeretetet. Bár az emberi engedetlenség elrontja a bennünk lévő isteni képmást, Isten mégis olyan népet formál, amely képes arra, hogy Istenét és Urát teljes szívéből, lelkéből, elméjéből és erejéből szeresse, és felebarátját úgy szeresse, mint önmagát.  Jézus ezt élete, halála és feltámadása által teszi lehetővé. Benne tapasztalhatjuk, hogy Istennel és egymással való szeretetkapcsolatunk helyreáll, és az ő képére formálódunk. Istennel megbékített, és megújult közösséggé válunk – ez az Isten országában való élet célja és lényege. Ez az a jó hír, amit örömmel hirdetünk az egész világon.

1Móz 1:26–28

1Móz 3:1–7

Péld 8:22–31

Ézs 42:5–9

Jer 31:33–34

Mk12:28–34

Jn 1:1–18

Jn 13:34–35

Rm 5:9–11

Rm 8:1–11

Rm 8:19–23

Ef 2:11–22

Kol 1:9–23

1Thessz 5:23

1Jn 2:7–11

Közreműködésünk Isten átformáló kegyelmével kulcsfontosságú. Krisztus képmására való megújulás nem emberi szerzemény, hanem kegyelmi ajándék. Isten minden tapasztalatunkat, szenvedésünket, próbatételünket kegyelmesen használja arra, hogy tanítson és formáljon minket. De még így is szükség van ránk és erőfeszítésünkre. A Szentlélek számára elérhetővé kell tennünk magunkat életünk minden részében, különös tekintettel az olyan történelmi keresztény diszciplínákra, mint az Ige és a szentségek. Ezen gyakorlatok által válunk nyitottá Isten jelenlétére és kegyelmére. Ezek eredményeképp, idővel és újabb tapasztalatokra szert téve, válunk olyan személyekké, akik természetes módon fejezik ki a szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, és az önmegtartóztatást.

Mt 5:43–48

Mt 11:29–30

Lk 6:40

Jn 7:38

Jn 15:5–17

Rm 12:1–2

Gal 5:16–25

Fil 2:12–13

Fil 3:12–16

Titusz 2:11–14

Zsid 5:13–6:1

Zsid 12:7–13

Jk 4:7–8

1Pt 2:2

1Pt 4:1–2

A lelki formálódás közösségben történik. Miközben arra vágyunk, hogy megismerjük és kövessük Jézust, együtt járjuk az utat azokkal, akikben szintén ez a vágy él. Isten arra hívja az egyházat, hogy az átalakulás helye legyen. Itt küzdünk meg a szeretetre való elhívással. Itt tanuljuk meg, hogy Isten Lelkének hívására válaszoljunk. Itt követjük Isten közöttünk való jelenlétét. A lelki közösség átformálódásunk katalizátora, és a közösség jelenti azt a kiindulási pontot, ahol a küldetést kapjuk arra, hogy szeressük a világot.

Mt18:20

Lk 6:12–19

Jn 17:20–26

ApCsel 2:42–47

Rm 12:4–8

1Kor 12:1–7

Gal 6:1–2

Ef 4:1–16

Zsid 10:23–25

1Pt 2:4–10

A lelki formálódás természetéből fakadóan missziós jellegű. Amint Krisztus hasonlatosságára változunk, egyre inkább osztozunk Isten végtelen szeretetében mások iránt. Mélyül szeretetünk a szegények, a megtört szívűek és az elveszettek iránt. Más módon érzünk mások iránt, másképp imádkozunk, munkálkodunk értük, önzetlen és örömteli módon. Szívünk egyre nagyobb szeretettel viseltetik minden ember és az egész teremtett világ iránt.

Ézs 60:1–4

Mt 5:14–16

Mt 28:18–20

Jn 3:16–21

Jn 20:21–23

2Kor 5:20

Gal 6:10

1Jn 4:7–21

Arra hívunk mindenkit, mindenhol, hogy velünk együtt tekintse magáénak az elhívást: Jézushoz hasonlóvá válni. Isten kegyelméből szerelmesek akarunk lenni: szerelmesek Istenbe, szerelmesek a világba, szerelmesek a teremtésbe. Olyan életmódot választunk magunknak, amelyik figyel, és válaszol Isten irgalmas jelenlétére. Elkötelezzük magunkat Krisztus menyasszonyának, az egyháznak, hogy együtt tanulhassuk a szeretet útját. Kérünk, tarts velünk!

Mt 5:1–10

Mt13:44–46

Mk 1:15

Lk 9:23–24

Rm 12:1–2

2Kor 6:1

1Tim 6:11–12

Jel 21:2

Jel 22:17